Üdv a bonbonmanufaktúrámban!

Valahogy úgy érzem magam, mint Csukás István Gombóc Artúrja, imádom a csokoládét. Legyen az kerek csokoládé, szögletes csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé, gömbölyű csokoládé,  lapos csokoládé és minden olyan csokoládé, amit csak készítenek a világon. :) Ez így volt már gyerekkoromban is és nem hiszem, hogy változni fog. A legjobban azonban mindig is a bonbonokat szerettem. Valahogy van bennük egyfajta ünnepélyesség a díszes dobozaikkal, színes csomagolásaikkal és a különféle ízek variációival. Persze nagyon vigyáztam rájuk mindig, szertartásos ünnepélyeséggel lehetett csak bonbont fogyasztani, kiélvezni minden apró részletét. Valahogy mindegyik egyedi és különleges a maga kis csokicsoda módján.

Gyerekkoromban sokat álmodoztam arról, hogy milyen lehet elkészteni ezeket a finomságokat. De hát melyik gyerek ne álmodna egy csokigyárról? Aztán két éve ez az álom elkezdett realizálódni. Valahogy megtalált magának a csokoládé, és magam sem hiszem el, de átvitt értelemben folyamatosan az utamba kerül és feladatokat állít elém.

Tavalyelőtt karácsonykor találkoztam először a bonbonok világával, ekkor kezdtem el bonbonkat készíteni a saját magam és mások szórakoztatására.  Az egyedi készítésű ajándékokat mindig is jobban szerettem, valahogy jobban tükrözik a szeretetet, a törődést. Ha pedig ezek a konyhából származnak, az még egy kis pluszt is beletesz, hiszen azt mondják, hogy egy ház szíve a konyha. Tavaly rászántam  magam egy nagyobb projektre: a kollégáimnak és barátaimnak készítettem karácsonyra egy-egy ajándékcsomagot, különféle ízekkel. Több napig dolgoztam rajtuk éjt nappallá téve, de a végeredményt tekintve úgy éreztem, megérte a fáradozást. Még mindig rendszerint a karácsony és a húsvét a bonbonozás kicsúcsosodásának időszaka nálam, javarészt 300-400 darab készül ebben az időszakban. De készítettem már születésnapra, anyák napjára és ballagásra, valamint Angliát, Olaszországot, Németországot, sőt Ausztráliát is megjárták a bonbonajándékcsomagjaim. Szerencsémre van pár igazi rajonója a Berni-féle bonbonoknak, így nagyon inspiráló a lelkesedésük és kedves követelőzésük az újabb adagok iránt. Bár úgy érzem, kezdeti szárnypróbálgatások ezek a mai napig, még keresem a saját utamat, a saját egyedi "kollekciómat". Addig pedig próbálok másoknak örömet szerezni velük.

Alapvetően a csokoládékészítést igazi művészetnek tartom. Amíg a pasztilláktól eljutunk a csokihüvelyekig, a különféle ízesítésű krémek elkészítésétől a bonbon megtöltéséig és lezárásáig az egy alkotási folyamat. Az alkotás pedig mindig egy csodálatos utazás. Nem mellesleg rengeteg örömöt tud okozni mind a készítőnek, mind a fogyasztónak. És mi lenne nagyobb boldogság, mint egy doboz  fényes, roppanós csokival bevont különféle ízesítésű bonbon?

Minden bonbon egy-egy apró mestermű. Két dolgot tanultam meg a készítésük során. Egyrészt csak akkor működik, ha teljes, tisztaszívvel a csokikészítésre koncentrálunk. Előfordult, hogy rossz passzban voltam és próbáltam magam felvidítani azzal, hogy készítek egy adag bonbont. Mondanom sem kell, nem sikerült. Hiába már kiprópált receptekkel dolgoztam, elrontottam a temperálást, elmaradt a kívánt fényes, roppanós burok, holott korábban ráérzéssel készültek a csokik. Hiába vetettem be bármilyen praktikát, technikát, vállalhatatlan lett az eredmény. Érdekes ars poetikának mutatkozik, de csokoládét készíteni csak szeretettel és szeretetből lehet. A másik meglátásom, mint mindenben itt is a határidő a legjobb múzsa. Akár éjjel is ébren tudok maradni, ha határidős megrendeléseim vannak, és bár fáradtan ugyan, de annál nagyobb lelkesedéssel készítek akár új receptek szerint is bonbonokat.