Összes oldalmegjelenítés

Hiba történt a modul működésében

2012. szeptember 26.

Sárgabarackos marcipán tejcsokoládéba mártva


read more...

Kávékrémmel töltött bonbon


read more...

Kiwilekvárral töltött desszert


read more...

Citromos trüffel


read more...

Bodzavirág zselé fehércsokoládé bevonatban


read more...

Bodzazselével töltött tejcsokoládé kúp


read more...

Mogyorókrémmel és felezett mogyoróval töltött tejcsokoládé bonbon


read more...

Karamellel töltött tejcsokoládé bonbon


read more...

Mézes marcipán étcsokoládé burokban



read more...

Mi a különbség a bonbon, a praliné és a trüffel között?


A bonbon eredeti receptúrája szerint úgy készült, hogy a cukrot megolvasztották vízzel, majd sűrűre forralták. Ezt a szirupot keverték aztán csokoládé, kávé, illetve különböző gyümölcsök kivonatával, esetenként illóolajokkal. A kapott masszát mandulaolajjal bekent bádoglemezen lehűtötték, kockákra vágták, és vagy magában vagy csokoládéba forgatva kínálták.

A praliné eredete több mondára is visszavezethető. Egyrészt César de Choiseuil Plessis-Praslin herceg szakácsához köthető, aki egy mandulás desszert odaégetését olvasztott csokoládéval igyekezett feljavítani és megmenteni az édeséget. Más verzió szerint a herceg - aki rajongott Clément Jaluzot cukrászmester édességei iránt -, hogy enyhítse  Bordeaux lakóinak elkeseredettségét a XIII. Lajos ellen folytatott küzdelem során, ezzel az édességgel lepte meg a lakosokat. 
A praliné eredeti receptje szerint pirított mandulát vagy mogyorót cukorsziruppal vonnak be, majd csokoládéba mártanak. Azt a pralinét viszont, amit mi töltött csokoládéként ismerünk, a belga Jean Neuhaus Junior kezdte el 1912-ben készíteni. 

A trüffel szó eredetileg szarvasgombát jelentett. Az, hogy az elnevezés a bonbonokra is elterjedt, a két étel közti hasonlóságra vezethető vissza, illetve arra az eljárásra, miszerint régen konyakban és portóiban tartósították a gombát. A gomba elfogyasztása után a fennmaradt alkoholt csokoládé töltelékeként hasznosították újra. 
read more...

Üdv a bonbonmanufaktúrámban!


Valahogy úgy érzem magam, mint Csukás István Gombóc Artúrja, imádom a csokoládét. Legyen az kerek csokoládé, szögletes csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé, gömbölyű csokoládé,  lapos csokoládé és minden olyan csokoládé, amit csak készítenek a világon. :) Ez így volt már gyerekkoromban is és nem hiszem, hogy változni fog. A legjobban azonban mindig is a bonbonokat szerettem. Valahogy van bennük egyfajta ünnepélyesség a díszes dobozaikkal, színes csomagolásaikkal és a különféle ízek variációival. Persze nagyon vigyáztam rájuk mindig, szertartásos ünnepélyeséggel lehetett csak bonbont fogyasztani, kiélvezni minden apró részletét. Valahogy mindegyik egyedi és különleges a maga kis csokicsoda módján.


Gyerekkoromban sokat álmodoztam arról, hogy milyen lehet elkészteni ezeket a finomságokat. De hát melyik gyerek ne álmodna egy csokigyárról? Aztán két éve ez az álom elkezdett realizálódni. Valahogy megtalált magának a csokoládé, és magam sem hiszem el, de átvitt értelemben folyamatosan az utamba kerül és feladatokat állít elém.

Tavalyelőtt karácsonykor találkoztam először a bonbonok világával, ekkor kezdtem el bonbonkat készíteni a saját magam és mások szórakoztatására.  Az egyedi készítésű ajándékokat mindig is jobban szerettem, valahogy jobban tükrözik a szeretetet, a törődést. Ha pedig ezek a konyhából származnak, az még egy kis pluszt is beletesz, hiszen azt mondják, hogy egy ház szíve a konyha. Tavaly rászántam  magam egy nagyobb projektre: a kollégáimnak és barátaimnak készítettem karácsonyra egy-egy ajándékcsomagot, különféle ízekkel. Több napig dolgoztam rajtuk éjt nappallá téve, de a végeredményt tekintve úgy éreztem, megérte a fáradozást. Még mindig rendszerint a karácsony és a húsvét a bonbonozás kicsúcsosodásának időszaka nálam, javarészt 300-400 darab készül ebben az időszakban. De készítettem már születésnapra, anyák napjára és ballagásra, valamint Angliát, Olaszországot, Németországot, sőt Ausztráliát is megjárták a bonbonajándékcsomagjaim. Szerencsémre van pár igazi rajonója a Berni-féle bonbonoknak, így nagyon inspiráló a lelkesedésük és kedves követelőzésük az újabb adagok iránt. Bár úgy érzem, kezdeti szárnypróbálgatások ezek a mai napig, még keresem a saját utamat, a saját egyedi "kollekciómat". Addig pedig próbálok másoknak örömet szerezni velük.

Alapvetően a csokoládékészítést igazi művészetnek tartom. Amíg a pasztilláktól eljutunk a csokihüvelyekig, a különféle ízesítésű krémek elkészítésétől a bonbon megtöltéséig és lezárásáig az egy alkotási folyamat. Az alkotás pedig mindig egy csodálatos utazás. Nem mellesleg rengeteg örömöt tud okozni mind a készítőnek, mind a fogyasztónak. És mi lenne nagyobb boldogság, mint egy doboz  fényes, roppanós csokival bevont különféle ízesítésű bonbon?

Minden bonbon egy-egy apró mestermű. Két dolgot tanultam meg a készítésük során. Egyrészt csak akkor működik, ha teljes, tisztaszívvel a csokikészítésre koncentrálunk. Előfordult, hogy rossz passzban voltam és próbáltam magam felvidítani azzal, hogy készítek egy adag bonbont. Mondanom sem kell, nem sikerült. Hiába már kiprópált receptekkel dolgoztam, elrontottam a temperálást, elmaradt a kívánt fényes, roppanós burok, holott korábban ráérzéssel készültek a csokik. Hiába vetettem be bármilyen praktikát, technikát, vállalhatatlan lett az eredmény. Érdekes ars poetikának mutatkozik, de csokoládét készíteni csak szeretettel és szeretetből lehet. A másik meglátásom, mint mindenben itt is a határidő a legjobb múzsa. Akár éjjel is ébren tudok maradni, ha határidős megrendeléseim vannak, és bár fáradtan ugyan, de annál nagyobb lelkesedéssel készítek akár új receptek szerint is bonbonokat.

read more...